Lapunk kérdésére Kosztur András arról beszélt, kik lehetnek Zelenszkij későbbi riválisai. Jelenleg egyedül Valerij Zaluzsnijt, a volt főparancsnokot emlegetik az ukrán elnök komoly kihívójaként.

Már olyan hírek is napvilágot láttak, miszerint Zaluzsnij – aki jelenleg Ukrajna londoni nagykövete – felállította kampánystábját. Hogy ez így van-e, nem tudni, a megnevezettek cáfolták az értesülést. Az azonban nem lenne meglepő, ha a volt főparancsnok megjelenne a politikai arénában a háború utáni Ukrajnában

– emelte ki az elemző. Hozzátette: a britek megállapodást kötöttek az ukrán választási bizottsággal – amely a kevés, Zelenszkijhez mérsékelten lojális szerv egyike –, hogy segítséget nyújtanak a választások lebonyolításában.

Ide ugorjon

Kosztur András szerint a két hírt összeolvasva akár valamiféle konspirációra is gyanakodni lehetne, de hogy mi van pontosan a háttérben, az jelenleg nem világos. Zaluzsnijon kívül Kirilo Budanov, a katonai hírszerzés vezetője, valamint Szerhij Pritula, a tévésztárból lett hadseregtámogató adománygyűjtő szerepel a népszerűbb közszereplők között, ám nevük nem szokott kihívóként felmerülni. A hagyományos politikai ellenzék maradéka – például Petro Porosenko volt elnök vagy Vitalij Klicsko kijevi polgármester – folyamatos nyomás alatt áll.

„Az elmúlt hónapokban az ukrán médiában látszott, hogy az ellenzék maradéka és a velük hagyományosan jó viszonyt ápoló nyugatos hálózatok egyre inkább együtt mozogtak. Közben az Elnöki Iroda mindannyiukra csapásokat mért vagy lépéseket készített elő ellenük. Ez a közeg, a nyugatos hálózatok köre tűnik jelenleg az egyetlen versenyképes alternatívának. Ugyanakkor Zelenszkij 2019-es felemelkedése is megmutatta, hogy az erőviszonyok gyorsan változhatnak” – fogalmazott az elemző.

A nyugati támogatók szempontjairól az elemző elmondta: a jelenlegi amerikai vezetés nagyjából közömbösnek tűnik az ukrán belpolitikával kapcsolatban, amíg az amerikai érdekek nem sérülnek, és Zelenszkij hajlandónak mutatkozik lépéseket tenni Trump békepolitikájának előmozdítása érdekében.

Zelenszkij a felelősséget Putyinra hárítva próbálja kezelni a helyzetet, eddig viszonylag sikeresen, a februári találkozóhoz képest mindenképp. Fő célját azonban, az Oroszország elleni szigorúbb szankciók és a további amerikai katonai támogatások megszerzését, nem tudta elérni. Az amerikai közömbösség azt jelenti, hogy jelenleg nem különösebben érdekeltek abban, hogy Zelenszkij a posztján maradjon. Az ukrán elnöknek ezért igyekeznie kell hasznosnak és együttműködőnek mutatkoznia, ha el akarja nyerni Washington jóváhagyását

– fogalmazott Kosztur András.

Rámutatott, hogy az európaiak ugyan sérelmezték a NABU-val szembeni fellépést, alapvetően Zelenszkij lojalitásában érdekeltek. Az ukrán vezetés számos más, európai szempontból megkérdőjelezhető intézkedését korábban szó nélkül hagyták, vélhetően ebből indult ki Zelenszkij is, amikor kockáztatott. Az elemző azonban úgy véli, az európaiak valószínűleg nem bánnák, ha a háború után egy kezelhetőbb elnök venné át Ukrajna irányítását, olyan vezető, aki nemcsak kül-, hanem belpolitikai téren is Brüsszel elvárásait teljesíti, és nem próbálja Trumpnak tett gesztusokkal kijátszani az európaiakat.

Kosztur András három fő tényezőt emelt ki, amelyek a háború mellett és azon túl is alapvetően befolyásolják Ukrajna politikai helyzetét és társadalmi megítélését:

1. Az első a Nyugat hozzáállása, amelyet az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti véleménykülönbség is bonyolít. Leegyszerűsítve: ha a Nyugat kihátrál Zelenszkij mögül, az ellenzék viszonylag gyorsan megerősödhet, a velük szembeni túlzottan kemény fellépés pedig – főleg, ha a Nyugat tiltakozásába is ütközik – társadalmi elégedetlenséget szíthat.

2. A második tényező a front alakulása: bármilyen ügyesen sakkozik a belpolitikában és a diplomáciában az Elnöki Iroda, ha a front beszakad, a kijevi hatalom is meginoghat.

3. A harmadik kérdés a háború végének időpontja. Az ukrán belpolitika szempontjából itt az a legfontosabb, hogy sikerül-e a társadalom számára győzelemként eladni a vélhetően Ukrajnára nézve súlyos feltételeket.

Az elemző szerint ez azért különösen lényeges, mert a háború lezárása elkerülhetetlenné teszi a választások kiírását, Zelenszkijnek pedig csak győztesként, a függetlenség megőrzőjeként van esélye nyerni. „Ha vereségért felelős, sőt a háborút elnyújtó és a veszteségeket növelő vezetőként tekintenek rá, a választási kudarc lehet a legkisebb veszély, amivel szembesülnie kell” – mondta Kosztur András. Hozzátette: az ukrán hatalom helyzete tehát nem rózsás, ám belpolitikai téren kétségkívül több kártya van a kezükben, mint a fronton, igaz, ezen lapok értékét nagyrészt a Nyugat hozzáállása határozza meg.

Kosztur Andrást a Facebookon itt, a Telegramon pedig itt tudja követni.